Kedves Olvasó!
Üdvözöllek a blogomban! Szeretnék bemutatkozni, hogy jobban megismerj, és felvázolni mik a terveim ezzel a felülettel. Röviden: Szeretnék visszadni a nagy közösségnek azáltal, hogy megosztom szakmai tapasztalataim, és olyan tartalmakat töltök fel, mely valós értéket képviselnek, és segít mindazoknak, akik épp pályaválasztás előtt állnak vagy épp szeretik a szakmai tartalmat. Olyan formában próbálom átadni mindezt, ami azért szórakoztató is egyben.
Rövid Bemutatkozás#
Kezdetek#
Pályafutásom kezdete 13 éves koromra tehető, amikor megnéztem egy statikus HTML oldalt készítő oktatóvideót. Onnantól nem volt visszaút! Videóról videóra bemutatásra kerültek a különböző HTML elemek és az, hogy hogyan is lehet formázni. Mindig is érdekelt a kreativitás, na meg persze a “Vajon ez hogy működik?”. Egyre mélyebben, és mélyebben ástam bele magam a téma, míg nem realizálódott, hogy a HTML bizony kevés egy regisztrációs űrlap, és egy egyszerű beléptetési rendszer teljeskörű elkészítéséhez. De… legalább lett egy új hobbim!
Rövidesen az irányt a PHP felé vettem. Nagyon örültem, amikor megtudtam jeleníteni a regisztrációs űrlapon a begépelt szöveget beküldést követően, azonban ez így kevés volt. Tárolni is kellene valahol! Itt jött képbe a MySQL adatbázis. Megint egy mély nyúlüreg. Sok kísérletezés és utánajárás után elkészült az első beléptetési rendszerem, ami nem volt ugyan tökéletes, de határozottan működött, sőt a jelszavakat már egyirányú titkosítással tároltam az adatbázisban.
Ezt követte a CSS, mert valahogy ki is kell néznie a dolgoknak, majd a JavaScript, amivel nagyon sok dolgot meglehetett oldani kliens oldalon. Mivel a JavaScript elég fájdalmas dolog tud lenni, így a jQuery-t nagyon gyorsan megszerettem, mivel leegyszerűsített egy csomó dolgot. A regisztrációs űrlap hamarosan már kliens oldali űrlap érvényesítéssel is rendelkezett, a CSS-nek hála pedig kezdett közeledni egy komolyabb weboldalhoz.
Családi vállalkozásunk kezdetben informatikai alkatrészek értékesítésével foglalkozott, azonban áttért később weboldalak fejlesztésére és marketing szolgáltatásokra. Ez azért nagy szó, mert az akkori fejlesztő csapat hozta létre az első olyan CMS rendszert régiónkban, mely képes volt részletes statisztikákat és elemzéseket készíteni a weboldal forgalmáról, továbbá az ügyfelek frissíteni tudhatták a weboldaluk tartalmát egy arra kialakított adminisztrációs felületen keresztül, ami tartalmazott már WYSIWYG szerkesztőt is.
Irány az ismeretlen#
Szerintem mondanom sem kell, hogy hol kötöttem ki pillanatok alatt 🙂. Kezdetben kisebb részmunkákat már el tudtam
látni magabiztosan, eleinte frontendes téren. Akkoriban történt a technológiai váltás, ahol lecserélésre kerültek
a <table> szerkezetű weboldalak, és immár <div> elemekkel kerültek felépítésre. Jó néhány munkám arról szólt,
hogy ezeket a táblázat szerkeztű weboldalakat átalakítsam DIV alapúra. Érdekes volt látni a szakmát akkoriban, mivel
jó páran ennek hatására abbahagyták a grafikus pályát, vagy egyszerűen továbbra is maradtak táblázat szerkezetnél.
Mivel szakmai csapatban voltam, ezért sok segítséget kaptam, mert tudtam kérdezni (No igen, ez manapság már azért sokkal egyszerűbb!). Az akkori Weblabor is nagyszerű magyar forrás volt, hiszen megtudtam kérdezni azokat a dolgokat is, melyekre már nem tudtam kapni választ a környezetemből. Mindig is szerettem feszegetni a határokat, ezért nagy érdeklődés volt részemről a különböző programozási nyelvek iránt, az azt egybentartó rendszerek iránt, és persze a kezdeti kérdés is mindig mozgatott: “Vajon ez hogyan működik?”
A dolgok kezdtek felgyorsulni, a hobbi már munka kezdett lenni, de nagyon szerettem, ahogy még most is. A programozási nyelveken túl meg kellett ismernem azokat a rendszereket is, melyek az elkészített alkalmazások kiszolgálását végzik. Így kezdtem elindulni Linux és üzemeltetési fronton, megismerve a különböző hardwareket, konfigurációkat, és azokat a fontos szempontokat és technikákat, ami miatt nem dől össze egy rendszer, ha pedig igen, akkor hogyan lehet megfigyelni, elemezni és helyrehozni. A riogató kérdés pedig: Mi történik, hogyha teljesen leég az adatközpont, ahol a cég szerverei vannak? Nos manapság divatosan ezt katasztrófa utáni helyreállításnak hívjuk (Diaster Recovery).
Manapság#
Elmondhatom, hogy mára már számos projektet tudhatok magam mögött, amik a weboldalkészítéstől az üzemeltetési feladatokon át a különböző szerver vagy kliens oldali alkalmazások megvalósításáig terjed. A gyakorlati megközelítés lehetővé tette, hogy számos programozási nyelvben, és üzemeltetési kérdésben jártas legyek, mely segít elnavigálni az informatika rögös útvesztőin. Folyamatosan igyekszek lépést tartani a technológiai fejlődéssel.
Nagyon hálás vagyok, ahol tartok! Nagyon hálás vagyok a családomnak, minden barátomnak, volt kollégáimnak, akik segítettek a kérdés hegyeimben, és elviselték azt is, hogyha fejjel megyek a falnak. Itt voltak, és támogattak. Ezúton is nagyon köszönöm!
Célok#
Néhány kezdeti célt is szeretnék kitűzni:
- Angol nyelv tanulása: Nagy sajnálatomra ez kimaradt, és mindig is egy fekete pont volt az eddigi életemben. A bosszantó, hogy nem hiányzik már sok. Elhatároztam, hogy a megjelenő taralmakat angol nyelvre is fordítani fogom.
- Rendszeresség: Nem üzemeltettem még hosszabb távon saját blogot, így nincs képem arról, hogy egy cikk elkészítéséhez mennyi idő szükséges. Azonban célom, hogy rendszeresen publikáljak.
- Közösségépítés: Számomra mindig is fontosak voltak az olyan közösségek, ahol bátran lehet kérdezni, és jelen van egyfajta összetartás is. Tisztában vagyok vele, hogy sok ilyen kezdeményezés volt már, azonban bizakodó vagyok!
- Nyílt forráskódú projektek: Olyan projektek megvalósítására gondolok itt, amikről később a cikkek is szólhatnak, azonban mégis hasznos produktum készül belőlük.
Záró gondolatok#
Nagyon izgatott vagyok, hogy belevághatok ebbe az új irányba! Hiszem, hogy a tudás megosztása az egyik legjobb módja annak, hogy fejlődjünk, és ha ezzel inspirálhatok vagy segíthetek másokat, akkor már megérte elindítani ezt a blogot.
Köszönöm, hogy elolvatasd ezt a hosszúra sikerült bemutatkozót, és remélem, hogy hamarosan újra találkozunk egy következő bejegyzésben.
